Festményhamisítás: tények és történetek


 

A jelen kor egyik legfőbb jellemzője, hogy az élet minden területén az értékes összekeveredik az értéktelennel, az igaz helyét a hamis foglalja el, vagy még rosszabb esetben az igaz ruhájában tetszelgő hamis.

Bármely műgyűjtő vagy híres múzeum rémálma, hogy egy tulajdonában levő műtárgyról kiderül: valójában értéktelen hamisítás. Világszerte egész apparátus dolgozik azon, hogy megakadályozzák a festményhamisítást, melyek a felbecsülhetetlen értékű remekműveket sem kerülik el. Mégis, a szakértők legnagyobb erőfeszítései dacára, a hamis művek továbbra is elborítják a piacot. Némelyik oly kiváló munka, melynek már komoly története és utóhatása van. Az eredetvizsgálat ma már technikai eszközöket használ, hogy kiszűrje az utánzatokat, de gyakran ez sem elegendő.

Festményhamisítás Hamvas idézet

A festmény másolat és festményhamisítás közötti különbség

 

A festmény másolatok készítésének jogi és etikai szabályai vannak. A Magyarországon hatályos törvények értelmében minden művészeti alkotás szerzői jogi védelem alá esik. Másolat csak olyan festményről készíthető, aminek alkotója halála óta legalább 70 év eltelt. Ettől eltérő esetben a jogtulajdonos meghatalmazására van szükség. A másolatok méretben (néhány centiméterrel) mindig eltérnek az eredetitől. Nem kerül rá az eredeti szignó, ellenben a másoló neve és a másolat készítésének ideje a hátoldalon fel van tüntetve. A későbbi visszaélések elkerülése érdekében nem készül másolat régi anyagok felhasználásával. A művészi másolat csak egy példányban készülhet el, nem publikálható, és kereskedelmi forgalomba nem hozható. Ez alatt az aukciós házak értendők. Természetesen magánszemély vagy egy cég, amely ilyennel kívánja dekorálni irodáit, nyugodtan megvásárolhatja.

A festményhamisítás nem másolat! Bűncselekmény, melynek célja egy olyan festmény reprodukálása, mely az eredeteinek pontos másolata, mind méretben, mind anyaghasználatban, hamis szignatúrájával ellátva, jelentős anyagi haszon reményében, eredetiként értékesítve.

hirdetés

Festményhamisítás a festőművész szemszögéből

 

A műkincspiac anyagi és erkölcsi szempontok szerint is lesújtó képet mutat. A genfi ​​székhelyű Képzőművészeti Szakértői Intézet vezetője, Yann Walther 2014-ben azt állította, hogy a piacon forgalomban lévő művészeti alkotások 50 százaléka hamisítvány.

„Amikor lakást vásárolsz, először mindig felértékelteted – tette hozzá. – De a művészeti világban egészen a közelmúltig 10 millió euróért is lehetett vásárolni, elegendő dokumentáció nélkül.”

Eszmei szempontból pedig a legnagyobb baj az, hogy hazugsággal, eredetinek kiált ki egy tudatosan hamisított alkotást. Az eredeti festmény ritkaság. Napjainkban azonban sok esetben az anyagi befektetés szintjére degradálódott. Egy-egy kiváló műalkotás elzártan pihen páncélozott, többszörösen védett titkos széfek mélyén. Gondosan elzárva azok elől, akik között sokan képesek meglátni benne a valódi értéket, az eszmei mondanivalót, az alkotás szentségét.

 

Emberi tényezők a festőművész szemszögéből

 

Számolhatunk azzal is, hogy a hamisító csak azt akarja bebizonyítani, hogy tehetséges. Talán nem értékelték eléggé, nem kapott helyet a híres galériákban, ezért így bizonyítja be zsenialitását. Ez utóbbit szó szerint vehetjük. Mint korábban már volt arról szó, sok esetben a divat vagy csupán a már befutott művész szignója eladhat egy alkotást, olyat is, ami nem egy kiváló munka. Ez természetesen nem a hamisító működésének jogosságát jelenti, csupán azt, hogy létezik a művészet üzleti oldala is. Nagy összegek cserélhetnek gazdát – melyek a gyűjtőket, a galériákat, nem az alkotókat gazdagítják.

A hamisítást kizárólag jogi úton nem lehet megakadályozni. Egy igazi művész nem ezt az utat választja. Bár mint mindenre, erre is találunk kivételt. Noah Charney, a festményhamisítás szakértője, aki több könyvet, sőt regényt is írt a hamisítás művészetéről. Még Michelangelot sem kímélte, aki szobrászként ókori római szobrokat hamisított, már elismert művész volt, mire ezt felfedezték.

 

 

A világ legismertebb festményhamisításai

 

Han Van Meegeren holland festőt tartják a történelem legnagyobb festményhamisítójának. A második világháború alatt, nagyon sok hamis Vermeer-képet adott el a német hadvezetésnek.

Festményhamisítás Han Van Meegeren

Han Van Meegeren

A holland rendőrség 1945-ben letartoztatta árulás vádjával, mert egy – mellesleg holland nemzeti kincsnek számító – Vermeer-képet adott el az akkori német kormánynak. A halálbüntetéstől tartó művész végül bevallotta, hogy valójában ö „csak” egy festményhamisító, és az a bizonyos Vermeer-kép nem eredeti. A holland hatóságok nem hittek neki. Azt kérték tőle, hogy ha igaz, amit állít, akkor fogjon hozzá, és készítsen egy másolatot. „Egy másolat! – kiáltott fel állítólag van Meegeren. – Sokkal jobbat csinálok annál. Csak adjanak hozzávalókat, és festek egy másik Vermeert a tanúk szeme láttára” – fűzte hozzá.

 

A festményhamisítás másik mestere John Myatt. Őt 1995-ben tatoztatták le, miután 200 modern festő alkotását próbálta eladni. 4 hónap után szabadult.

John Myatt

Saját becslése szerint 120 általa készített tökéletes másolat kering a műkincspiacon. Pontosabban fogalmazva, a kiválasztott mester stílusában, ecsetvonásaival, színkezelésében egy újat fest, ami ismeretlenként felbukkanva a műkincspiacon milliókat ér. A kérdésre, hogy miért ennyire páratlan a hasonlóság, azt válaszolta: „Belemászok a művészek fejébe és életébe.”

Sarkalatos véleménye volt a műkincs-kereskedelemről: „Felháborítóan nagy mennyiségű pénzek cserélnek gazdát, aminek az a következménye, hogy az emberek elidegenednek a művészettől. Az emberek tudják, hogy a szakértők gyarlók és hibáznak.”

 

Egy hamisító, akinek munkáiért sorban állnak a gyűjtők

 

Wolfgang Beltracchi 35 éven át festett szinte csak modern festők – Ernst, Fernand Léger, Heinrich Campendonk, André Derain, Max Pechstein – stílusában. A hamisítványokat egy segítőjével és a feleségével, Helene Beltracchival közösen a nemzetközi műkincspiacon értékesítette.

Festményhamisítás Wolfgang Beltracchi

Wolfgang Beltracchi

Szinte csak eltűnt modern művekre koncentrált, melyeknek nyoma veszett a második világháború alatt, de maradt fenn róluk írásos emlék – viszont fotó, másolat vagy bármiféle részletes leírás nem. A leírás alapján, a festő stílusában megfestette ezeket, a galériák, a kereskedők, gyűjtök pedig versenyre keltek a megkerült műtárgyakért.

Beltracchi igazi festő tehetség. Még Ernst özvegyét, Dorothea Tanningot is sikerült megtévesztenie, noha ő maga is festőművész. Az egyik hamisítványra azt mondta, hogy férje legszebb alkotása, amit valaha is látott.

 

Beltracchi állítása szerint, egyetlen hamisítványnál sem vett igénybe technikai segítséget; sem vetítőt, sem raszter halót nem használt. Az évek során körülbelül ötven különböző festő bőrébe bújt. „Miért kellene körülményesen vázlatot vetítenem, ha egyszer csuklóból meg tudom festeni a képet?”

Beltracchi rendkívüli vagyonra tett szert, de a fényűző élet nem tartott örökké. Egy galériatulajdonos-művészettörténész 2008-ban gyanút fogott egy Campendonk-festmény hátulján látható galériahitelesítő-papír láttán. A jelzés láttán biztos volt benne, hogy a kép nem lehetett az Alfred Flechtheim nevű gyűjtőé. Egy másik becsapott galériás is gyanakodni kezdett egy kép miatt, ezért felbérelt egy detektívet, aki hamar kiderítette, hogy Werner Jägersnek sosem volt művészeti gyűjteménye, amiben a hamisítványok időnként felbukkantak és eladásra kerültek.

 

Beltracchi néhány további apróságban sem volt elég körültekintő: ügyelt ugyan arra, hogy régi vásznakat használjon, és régi – éppen ezért gyakran méregdrágán beszerezhető – fakeretekre feszítse ki a képeit. De hibázott például akkor, amikor egy Léger és egy Max Pechstein művet ugyanabból a fából származó fakeretre rögzített. A rendőrség laboratóriuma könnyedén kimutatta a furcsaságot.

Beltracchit 14 kép miatt ítélték el. Valójában a nagyjából 35 éven át tartó hamisítói pályafutása alatt több ezer hamis képpel teríthette a műkincspiacot. 2011-ben Beltracchit 6, feleségét 4 év börtönre ítélték.

 

Esete nagy port kavart Németországban és a nemzetközi műkereskedelemben. Különleges képességeit és tehetségét kevesen vonják kétségbe. Az emberek többségben pedig egyenesen rajongást váltott ki azzal, hogy felfedte a műkincspiac abszurditását. Napjainkban a saját ihletésű alkotásaiért, sorban állnak a gyűjtők.

 

dadavincistudio hamisítás idézet

„A nemes és a valódi kenyeret már csaknem elvesztettük. Alig van ennél nagyobb hiány, s ezért ennél mélyebb fájdalom. A rántottleves olyan egyszerű és szerény, hogy azt hamisítani még senkinek sem jutott eszébe.”

Hamvas Béla


Kajdocsi-Gera Ildikó

Névjegy: Kajdocsi-Gera Ildikó

Kajdocsi-Gera Ildikó művészeti tanulmányait képző és iparművészeti szakközépiskolában kezdte. Főiskolai évei alatt rajzot, festészetet és a művészettörténet tanult. Gyakran merít inspirációt a régi idők mestereinek alkotásiból. A portrék és életképek festése is közel áll hozzá.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..